A vőlegény búcsuztatásának szokása az ókorban gyökeredzik. A spártai katonák ünnepelték meg katonatársukat a mennyegző előtt vacsora rendezésével, ahol jókívánságokat és köszöntőket mondtak az ifjú pár tiszteletére.
A keresztény hagyományokból eredő legénybúcsúkat a gonosz irigység szellemek elűzése miatt tartották. A rosszindulatú démonokat hangos csörömpöléssel, edények összeütögetésével kergették el. Hiedelem volt még az, hogy minél nagyobb a hangzavar, annál boldogabb lesz a házasság.
Ma már a legénybúcsúkat az önfeledt mulatozás jellemzi, ahol a vőlegény barátai különböző játékos feladványokkal szórakoztatják, heccelik egymást. Kíváló időtöltés lehet egy paintball csata, vagy gokart verseny is.
A legénybúcsút érdemes az esküvő előtt 1-2 héttel tartani, és nem a Nagy Nap előtt közvetlenül (lásd “Másnaposok” c. film). Lehetőleg essen egybe a lánybúcsú időpontjával, így nem hiányolja egymást a pár az este folyamán és hagyják egymást szórakozni.
Kiket hívjunk meg a legénybúcsúba?
A legénybúcsúztatón minden igaz férfibarátnak ott a helye! A klasszikus búcsúztatóba be szokták vonni mindkét örömapát is.